VKF! Krumplis, mozzarellás, paradicsomos tortilla

Izgatottan készülődtem életem első VKF!-jére. A téma csak így egyszerűen a krumpli. Hihetetlen mennyire sokoldalúan felhasználható növény. Hisz mennyei tud lenni egyszerűen héjában sütve pici vajjal és sóval is, de a főzeléken át kenyéren keresztül egészen a desszertekig megtalálhatjuk ezernyi receptben. Épp ezért gondban is voltam, hogy mit is válasszak. Végül az élet megoldotta helyettem, mert az eperdzsemek elkészítése mellé ezen a hétvégén egy egyszerű, de tartalmas burgonyás reggelit választottam. Tamásoméknál szokás a héjában sült krumpedli kenyér helyett a reggeli tojáshoz vagy hurkához. Igen, reggelire hurka! :) Bevallom először nekem is fenn akadtak a szemeim mikor felfogtam, hogy a másnapi reggeli mibenlétét firtatják, nem pedig az ebédét, mikor nekem szegezték a kérdést, hogy : Lecsó avagy hurka?
Teljes nyugalomban a hurkára szavaztam, hisz úgy gondoltam egy jó kis dolgos napon kell a tartalmas ebéd. Aztán másnap reggel 7-kor sült véresmájas hurka és héjában sült kolompér gőzölgött az asztalon. Jól nevelt pesti lány lévé szó nélkül nekiláttam. És milyen jól tettem, mert délben csak szendvics volt, mi pedig estig folyamatosan szedtük és hordtuk a szőlőt.
Azóta már megszoktam, hogy a reggeli asztalra mindig kerül egy kis sütőben sütött pityóka. Sőt, nagy ritkán meglepem Tamásom egy kis "hazai kenyér helyettesítővel" reggelire.
Ehhez az ételhez is a sütőben sütöttem meg a jól megmosott földi almát héjastól. A tojásokat felvertem, megsóztam és tettem hozzá egy kevés tejet. Egy serpenyőben apróra vágott hagymát dinszteltem egy kevés olíva olajon és beleforgattam a sült, kockára vágott krumpérokat. Ezt is megsóztam és borsoztam. Egy magasfalú, mázas cseréptálba tettem a hagymás-krumplis keveréket és ráöntöttem a nyers tojásokat, a tetejére tépkedtem 2 mozzarella gömböcöt és az egészet befedtem karikára vágott paradicsommal. Megszórtam apróra vágott kakukkfűvel és oreganoval és 15-20 percig sütöttem úgy, hogy az legvégén pár percet grilleztem.
Hozzávalók 2 személyre:

2 közepes krumpli
6 tojás
1 dl tej
olíva olaj
1 közepes hagyma
2 mozzarella
3 közepes paradicsom
só, bors
kakukkfű
oregano

Diós csiga, hajtogatott brióstésztából

Ígérem nem mondom többet, hogy nem vagyok édesszájú. Mert bár ez tény, ám mégis egyre több édesség kerül be ide. Ennek oka nyilván, hogy ha enni nem is annyira, de csinálni mégis csak nagyon szeretem. A hétvégén egy új recepetet próbáltam ki: hajtogatott brióstészta néven fut a Szakácsok könyvében. Rögtön kis módosítással, hisz nálam dió került bele. Nem mondom, hogy első olvasatra nem tűnik majd macerásnak, de a tényleges munka vele igazából nem sok van. Inkább csak hosszadalmas a pihentetése :) De komolyan megéri a várakozást. Nagyon könnyű, kívül ropogós, belül foszlós tésztát kapunk.



Hozzávalók ( 24 csigához):

55 g friss élesztő
3 nagyon hideg tojás
750 g finomliszt
50g porcukor
2 tk só
40 g zsíros tejpor
310 ml nagyon hideg víz

300g jéghideg vaj

darált dió
vaníliás cukor

A hozzávalókat a vaj kivételével a robotgép táljában és csak addig kevertem dagasztólapáttal, míg sima tésztát kaptam. Ekkor kivettem és előírás szerint egy darab folpackban a mélyhűtőbe tettem. Ekkor szinte biztos voltam benne, hogy ebből semmi sem lesz. A tészta ugyanis kissé ragacsos volt és nem úgy nézett ki, mint amit én majd nyújtani fogok. De csodák csodája, kb. 15 perc elteltével lisztezett gyúrótáblán könnyedén kinyújtottam egy 3-szor olyan hosszú, mint amilyen széles téglalappá. A vajat hidegen, szintén robotgépben épp csak addig kevertem míg picit meglágyult és a felét a tészta kétharmadára simítottam. Háromba hajtottam a vaj nélküli résszel kezdve a hajtogatást. 30 percig mélyhűtőben, 1 órát hűtőben pihentettem. Utána ismét nyújtás, vajazás, hajtogatás, 30 perc mélyhűtés, majd 1 óra hűtés következett.
Ezután a tésztát 60 cm hosszú és 2,5 cm vastag téglalappá nyújtottam, megszórtam vaníliás cukorral összekevert darált dióval, kicsit megnyomkodtam és szorosan feltekertem. Késsel kb. 2 centis szeletekre vágtam, sütőpapírral bélelt tepsibe illetve 2 tepsibe tettem és ellapogattam kissé. A recept szerint itt kellett volna 30 percre mélyhűtőbe tenni, majd szobahőmérsékleten kétszeres nagyságúra keleszteni, de mivel már este 11h volt, így én csak a hűtőbe tettem és másnap hajnalban kelesztettem szobahőmérsékleten az első adagot. Megkentem vaníliás cukorral összeforralt tejjel és végül előmelegített sütőben 180 fokon 18 percig sütöttem. A második felvonásra este került sor és a tesztelők szerint ez lett a finomabb :) Itt nem használtam vaníliás cukros tejet, hanem miután kivettem a sütőből megszórtam vaníliás cukorral.

Eperdzsem, eperdzsem...,

Nálam a hétvégén kezdetét veszi a befőző szezon, ami nagyjából ősz végén ér véget. Na, azért ez nem azt jelenti, hogy mostantól őszig mindent befőzők, ami csak kapható. Egyrészt mert korlátozott a tárolásra alkalmas helyem, másrészt a potenciális fogyasztók száma is mindössze kettő velem együtt :) De annyi üvegnek azért mindenképp szorítok helyet, hogy ne kelljen ráfanyalodjunk a bolti dzsemekre, savanyúságokra és paradicsomszószokra.
Így hát kezdem az eperrel, amiből idén több félét is készítek. Lesz sima, lesz rebarbarával ízesített, lesz konyakkal bolondított, sült és természetesen a nemrég olvasott zöld borsos eperdzsem. És talán kipróbálom Fűszeres Eszter rebarbara chutney-ját is.
A végeredményről jövő héten beszámolok!

Epres, mézes ricotta palacsinta

Brunch. Az angol breakfast és lunch szavakból alkotott szleng. Származása nem teljesen egyértelmű. Egyes források szerint a New York-i Morning Sun riportere, Frank Ward O'Malley találta ki, más források szerint Nagy-Britanniában már 1896 óta ismert, de Kanada is pályázik a névadó címére. A lényeg a lényeg, hogy ez egy kiadós, többnyire vasárnapi, ünnepnapi késői reggeli, ahol a sült hús és a palacsinta épp úgy elfogadott, mint a gyümölcs, a sajtok és felvágottak vagy akár a tengeri herkentyűk és a gyümölcs.
Jó kis találmány és szerintem sokan ettünk is már ilyet, csak nem tudtuk, hogy így hívják :)
Kivételesen sokáig aludtam múlt vasárnap, ez ritka nálam, de mentségemre szóljon, hogy szombaton sűrű programunk volt és éjfél előtt nem igen kerültem ágyba. Az is igaz, hogy mivel ezt előre tudtam, így volt alkalmam előkészülni ehhez a "brunch"- reggelihez. Ami következőkből állt: paradicsomos burgonyás tortilla és epres, mézes ricotta palacsinta. A tortilla receptet később írom le. A ricotta nem igazán tartozik az olcsó alapanyagok közé és nem is mindenhol kapni, pedig egy rém egyszerű dolog. 2 liter tejből és 3 dl kefirből 45 dkg-nyit sikerült előállítanom kb. 20 perc alatt. Hasonló a mi túrónkhoz, de sokkal lágyabb és krémesebb. Az olaszok eszik édesen és sósan is. Hogy miért nem kapni nálunk igazán jót, ráadásul olcsót, az számomra rejtély. De végül is lényegtelen.
Ha a ricottánk már megvan, akkor igazán hamar előállítható ez a mennyei és kiadós reggeli vagy akár desszert, a maradékot én is délután sütöttem ki kávé mellé.

Hozzávalók

35 dkg ricotta
2 dl tej
10 dkg cukor
14 dkg liszt
4 tojás
vanília
1 tk sütőpor
só
1 citrom reszelt héja
vaj
50 dkg eper
tejföl
méz

Az előző este elkészített ricottát reggel összekevertem 4 tojás sárgájával, a cukorral, vaníliával, liszttel, sütőporral, cirtomhéjjal és végül a csipet sóval felvert tojáshabbal. Belekevertem 25 dkg kicsire vágott epret és vajon kis kerek palacsintákat sütöttem. Mézzel édesített tejföllel öntöttem le és epreket szórtam köré.

Ricotta házilag

Fantasztikusan egyszerű és nagyon finom ricottát lehet csinálni, aminek semmiféle tartósítószer és egyéb oda nem illő íze nincs. Mint már korábban írtam én szinte csakis házi tejet használok, abból is a "light" 3,6%-ost, de kipróbáltam és sima bolti tejjel is működik.
Ha sima túrót készítek, akkor először "megaltatom" a tejet, ez tényleg csak a házi tejjel működik, mert a bolti gyakran keserű lesz, vagy még rosszabb. Az aludttejet, miután leszedtem a tejfölt a tetejéről, melegíteni kezdem és minden egyéb hozzáadása nélkül megvárom míg kicsapódik. Ekkor szűrőbe pelenkát/konyharuhát teszek és kicsepegtetem. Így picit morzsálódós, igazi, túrót kapok.
A ricotta egy friss sajt, krémes, fehér, enyhén édeskés ízű és mintegy 5%-ban tartalmaz zsírt. Hasonló textúrájú a túróhoz, de lényegesen könnyebb.
Míg az eredeti olasz ricotta készülhet juh-, kecske-, tehén-, vagy bivalytejből, nálunk az üzletekben szinte kizárólag tehéntejből készült változat kapható.
Alacsony zsír és nátriumtartalom jellemzi, bár megjegyzem, hogy én 30% zsírtartalmú ricottát is láttam a LIDL-ben. Mint a friss sajtok általában, ez is könnyen romlik. A hosszabb eltarthatóságot sózással, füstöléssel és sütéssel érik el.
A ricotta salata a sima, préselt, sózott, szárított változata.
A ricotta infornata Szicilában és Szardinián népszerű, úgy készül, hogy a lágy ricottát kemencében addig sütik, míg nem alakul ki egy enyhén szenes, barna kéreg a külsején.
A ricotta affumicata hasonlít a ricotta infornata-hoz, de itt fával füstölik is, így a kéreg átveszi valamelyik fa illatát. Általában tölgyet vagy gesztenyefát használnak, bár Friuli-ban bükkfát boróka és más gyógynövényekkel kiegészítve.
A ricotta scanta pikáns, majdhogy nem csípős ízű sajt, hasonlóan egy jó érett kék sajthoz, de sokkal gazdagabb íz világú. Kb. egy hétig hagyják, hogy fanyarrá váljon, majd sózzák és 2-3 naponta kevergetve teljesen elvonják a vizet belőle. Nagyjából 100 nap elteltével lesz teljes az íz hatás.
A portugál konyha is ismeri, mint Requeijao, bár az krémesebb.

A tejet összekeverem a kefirrel, melegítem, de nem forralom. Kb. 10-15 perc múlva kezd szétválni én ekkor szoktam beletenni a citrom levéből 2-3 kanálnyit. Ez lehet, hogy el is hagyható, de én szoktam bele tenni, mert valahogy meggyőztem magam, hogy ettől még több ricottám lesz :). Utána szűrőbe teszem és lecsöpögtetem. Hűtőben másnapra szinte szeletelhető lesz.

Hozzávalók (35-45 dkg-hoz)



2l tej
0,5 l kefir
2-3 ek valódi citromlé

Fehérkenyér, zsíroskenyér partyhoz

Pár éve megleptem magam egy kenyérsütő géppel. A barátaim örömmel vették a próbálkozásaim, de én sosem voltam igazán elégedett. Kívül ropogós, belül puha kenyeret gépben nem lehet sütni! Kiflit, zsömlét, cibattát és társait pedig pláne. Így kezdem el dagasztógépnek használni, majd végül elraktam a szekrény mélyére. Még sose számoltam ki, hogy megéri-e otthon, villanysütőben sütni a kenyérféléket, de igazán nem is érdekel. Vallom, hogy csakis jó minőségű alapanyagokból, jó felszereléssel lelheti valaki örömét a főzésben. Hisz így lesz sikerélménye. Az pedig, hogy megéri-e? Nos, a válasz határozott: igen!
A házi kenyérnél az a fantasztikus, hogy míg sül eszméletlen illatok szállnak az egész lakásban. Kis gyakorlattal tényleg gyorsan és egyszerűen varázsolhatunk az asztalra szinte még meleg pékárut, ami akár magában is csodálatos. Eddig a cibatta volt nálunk a fő sláger, de mostanában a tökéletes, sima fehér kenyéren dolgoztam, főleg az egri zsíros kenyeres - boros kiruccanásunk óta.
Tapasztalatom szerint a legfinomabb kenyerek BL80-as kenyér liszttel készülnek. Ehhez a kenyérhez nem keverem sem teljes kiőrlésűvel, sem rozsliszttel. Plusz sikért viszont itt is, mint minden esetben használok, mert azt olvastam, hogy az alkotja meg azt a hálós szerkezetet, amin az élesztőgombák által létrehozott gázbuborékok megkapaszkodnak. A hosszú kelesztési időtől lesz könnyed a tészta, így én közel 12 órát kelesztem. Ennél sokkal kevesebb, de sokkal több idő alatt sem lesz igazi a végeredmény. Itt kovászt is használtam és friss élesztőre cseréltem a szárítottat. Nekem nem csücsül állandóan egy adag kovász a hűtőmben, így gyorskovászt készítettem a következő módon: 1 dkg élesztőt összekevertem 1,2dl langyos vízzel, 2 kk mézzel és 15 dkg liszttel. Nagyjából 12 óráig hagytam, aztán megint megkevertem és hagytam újra felfutni.

Az enyhén savanykás szagú, nokedli tésztánál sűrűbb masszából 25 dkg-ot használtam fel, a többi hűtőbe került egy befőttes üvegbe a legközelebbi tésztához.
A kovászhoz adtam a lisztet, a vízben elkevert élesztőt és a többi hozzávalót. Alaposan összegyúrtam, kb. 10-15 percig. Egyszer hallottam, hogy akkor jó a tészta, ha megjelennek az első izzadság cseppek a homlokunkon :)Utána egy kiolajozott edénybe tettem és letakartam konyharuhával. 12 órát kelesztettem.
Hosszas kísérletezés után arra jutottam, hogy nekem a römertopf-ban sült kenyér a legfinomabb. Próbáltam jénaiban és simán csak tepsiben is, de kenyér estén ez bizonyult a legjobbnak.
A cserépedényt előző nap már beáztatom és a sütőben kvázi mini kemenceként üzemel.
Mikor kezdtem előmelegíteni a sütőt a römertopf alsó részét is betettem. Közben átgyúrtam a tésztát, formáztam, bevagdostam a tetejét és 1/2 órát pihentettem egy sütőpapíron. A papírral együtt beemeltem a sütőbe, alaposan megspricceltem vízzel és lefedtem. Kb. 35 percig sütöttem 230 fokon. Ekkor óvatosan ( forró gőz! ) belestem a fedő alá és mivel nem találtam elég sötétnek, így egy újabb spriccelés után visszatettem még pár percre. Rácson, nyitott ablak mellett hűtöttem, ahol szó szerint hallani lehetett, ahogy szépen "cserepesedett". Igazi házi zsírral, lilahagymával és vörösborral remek kísérője lett egy jó kis esti beszélgetésnek.

Hozzávalók



25 dkg kovász
35 dkg BL80-as liszt
1 dkg élesztő
1,3 dl víz
1 dkg só
2 ek sikér
1 csipet aszkorbinsav

Spenótos fusilli variációk

Nem tudom miért oszlanak meg az emberek spenót illetve sóska-szeretőkre, de ez tény. Persze akadnak kivételek is, mint például én. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy én Nagymamám spenótját és sóskáját ehettem. Utoljára az óvodában volt részem a közétkeztetés csodájában és arra már nem igazán emlékszem, de menzai spenótot volt szerencsém megkóstolni egy kórházi tartózkodásom alkalmával jó pár éve. Nem semmi mikor képes valaki spenót főzeléknek nevezni a mirelit spenót felmelegítését! Szóval megértem azokat, akik ezek után nem lelkesednek kellőképp.Tamásomnak sóska bármikor jöhet, de a spenótot eddig hárította. Ma reggel úgy alakult, hogy a Nagycsarnokban kezdtem a napom és gyönyörű spenótot láttam. Gondoltam nem a hagyományos főzelékkel kezdek, hanem összedobok egy könnyű tésztavacsorát, amiben lesz spenót tejszínnel és krémsajttal lágyítva, fokhagymás csirkemell kockák, paradicsom a színhatás kedvéért és persze parmezán forgácsok a tetején. Mire hazaértem, kiötlöttem egy másik verziót, így végül kétféleképp készítettem el és meg is oldódott a másnapi ebéd kérdése. Legközelebb pedig már főzhetek egy jó kis spenót főzeléket, mert mint kiderült, Tamásom sem csak a sóskát szereti :)

Hozzávalók

I. verzió
25 dkg fusilli
20 dkg csirkemell
80 dkg spenót
újhagyma
1/2 doboz natúr krémsajt
fokhagyma
3 paradicsom
só,bors
parmezán
olíva
cukkuni

II. verzió
25 dkg fusilli tészta
15 dkg parasztsonka
40 dkg spenót
újhagyma
1/2 doboz natúr krémsajt
tejszín
fokhagyma
szárított paradicsom
bors
parmezán
olíva

Két külön magas falú serpenyőben kevés olívaolajon megpirítottam a kockára vágott csirkemellet és a cukkinit / sonkakockát és az újhagyma karikákat. Kiszedtem egy-egy tálkába a húsos-hagymás egyvelegeket és a helyükre dobtam a spenót leveleket. A sonkás változathoz csak addig dinszteltem, míg a levelek összeestek, de a másikat botmixerrel pépesítettem is. Utána vissza tettem mindkét serpenyőbe a beleillő húsfélét, a sonkáshoz hozzáadtam szárított paradicsom darabkákat, a krémsajtot, 1 dl tejszínt, borsot és belereszeltem 3-4 gerezd fokhagymát. A csirkemelles verziót sóztam, tettem bele krémsajtot, 3-4 gerezd zúzott fokhagymát. Picit összeforraltam, végül elosztottam rajtuk a közben kifőtt tésztát. A legvégén a csirkemelles fusillit megszíneztem 2-3 apró kockára vágott, nyers paradicsommal. Parmezánnal tálaltam.

Húsgolyók tüzes paradicsom szószban, tagliatellével

A május 1.-i ünnepet Egerben töltöttük. Eredetileg az Esterházy téren lévő, jól beharangozott Bormajálisra készültünk, de végül a Szépasszony völgyben ragadtunk, ahol bort kóstolgattunk és számolatlanul ettük mellé a zsíros kenyeret lilahagymával. Hogy mennyire finom tud egy ilyen egyszerű dolog is lenni! A sokat reklámozott dolgokról, pedig továbbra megmaradt az a véleményem, hogy nem hiába szorulnak népszerűsítésre..., Nem titkolt szándékom volt a kiruccanással, hogy helyes kis hordókban hozzunk is haza bort. Édeset a savarinhoz, szárazat pedig a nem sokkal előtte a Good Food-on olvasott recept kipróbálásához. A recept némiképp módosult, mert olasz kolbászféleséget ír utólag fűszerezve, amit én kicseréltem általam előző este ledarált és kolbásznak befűszerezett marhahúsra. A tavalyról eltett bazsalikomos paradicsom szószt használtam paradicsom püré helyett, tagliatellét pedig nem kaptam, így magam csináltam.
A nagyon apróra vágott hagymát olívaolajon megpároltam, összekevertem a hússal, a tojás sárgákkal, zsemlemorzsával és fűszereztem. Másnap kevés forró olívaolajon pár perc alatt kisütöttem őket. Egy magasfalú serpenyőben olíva olajon hagymát pároltam, ráreszeltem 3-4 gerezd fokhagymát, hozzáadtam az aprított paradicsomot, a paradicsom szószt, kevés vörösbort, sót, borsot, chilit és végül a húsgolyókat. Lassú tüzön főztem 35-40 percig. A legvégén friss oregano-val és kakukkfűvel szórtam meg. Tagliatellével és parmezánnal tálaltam.


Hozzávalók

golyók:
50 dkg marhahús darálva
2 tojás sárga
2 ek zsemlemorzsa
1 fej vöröshagyma
3-4 gerezd fokhagyma
pirospaprika
só, bors, kömény
olívaolaj

szósz:
2 kockázott paradicsom konzerv
1 üveg paradicsom szósz
3-4 gerezd fokhagyma
1 fej vöröshagyma
száraz vörösbor
friss oregano, kakukkfű
olívaolaj


50 dkg tagliatelle
parmezán

Fekete erdő fagylalt

2 éve szereztem be egy fagylaltgépet, szerintem igazán jutányos áron, 5000 forintért. A tartálya azóta is mindig bent van a mélyhűtőben, hogy ne legyen akadály a hirtelen támadt fagylaltozhatnék előtt. Szerintem igazán jó fagyit csakis így lehet házilag gyártani. Olvastam olyan recepteket is, hogy 1-2 óránként át kell kevergetni a masszát, de se a mélyhűtőnek nem tesz jót az állandó nyitogatás, se a fagylaltunk állaga nem lesz olyan, amilyennek szeretnénk. Ergo igazán megéri ez a kis beruházás annak aki igazi gyümölcsökből, igazi csokoládéból stb. készült fagyit szeretne mindenféle adalékanyagok, állományjavítók, mesterséges színezékek nélkül. Tavasz, jó idő, friss gyümölcs. Minden adott egy kis fagylaltozáshoz. Nálam viszont árválkodik még egy nagy zacskó magozott meggy tavalyról a mélyhűtőben, amit időszerű lenne leolvasztani. Így tehát friss gyümölcs ide vagy oda az eperfagyi még várat magára. A meggyet tejszínnel és finom csokoládéval házasítva kész is a fekete erdő fagylalt.
Az olvadó meggyhez adtam 2 csomag vaníliás cukrot, 2-3 evőkanál barnacukrot és pár evőkanál házi meggy lekvárt aztán irány turmix. Fél liter tejszínnel lazítottam. Beleöntöttem a gépbe és mikor már majdnem kész volt belefolyattam 1 nagy tábla olvasztott csokoládét.

Hozzávalók

1 kg meggy
5 dl tejszín
meggy lekvár ( elhagyható )
2 cs vaníliás cukor
cukor
1 tábla jó minőségű étcsokoládé

Chili con carne, ahogy én szeretem

A magyaros ízekhez szokott ember igazán könnyen megszereti a mexikói konyhát. Hasonlóan hozzánk, ők is szinte mindent felhasználnak. Megeszik a belsőségeket, de van nyelvből, bőrből stb. készült disznósajtjuk vagy akár a mi tepertőnkre hasonlító, bár kevésbé zsíros sült pörcük. Mennyei steakeket, guacamole-t ehetünk, a tortilla sokféle felhasználási módjáról nem is beszélve.
A közhiedelemmel ellentétben nem babot esznek babbal és a csípősség sem előírás. A mi bogyiszlóink valószínű az ő szemükbe is könnyet csalna, de ettem én már szinte ehetetlenül erős jalapenot :) A kukorica viszont alap. Sütik, főzik, sört főznek belőle, lisztté őrlik. Erről majd még írok a közeljövőben egy tortilla sütés alkalmával.
Van egy másik nagy tévedés a mexikói konyhával kapcsolatban, mégpedig a chili con carne. Ez ugyanis nem mexikói étel. Valahogy olyan ez, mint nálunk a kedvelt turista helyeken árusított matrjoska baba, ami ugyebár még véletlenül sem magyar. Állítólag egy apácához köthető az első chili recept Régen börtönökben és a szegények köreiben volt közkedvelt.
Kétség kívül az egyik legegyszerűbb dél-amerikai fogás és könnyen találhatunk hozzá alapanyagokat bármelyik kisebb közértben is.
Nálam két főbb szempont is szerepet játszott a elkészítésében 1. nagyon szeretjük, 2. pár hete a mexikói! hét alkalmával a LIDL-ben vörösbab konzerveket vettem fűszeres szószban. Köretként rizst vagy sült krumplit szoktam csinálni, vagy csak fehér kenyeret eszünk hozzá. Most viszont egészen apró újkrumplit kaptam a piacon, így azt sütöttem pirospaprikával megbolondítva.
Kevés olívaolajon a hagymát üvegesre párolom, majd a darált marhahúst megpirítom rajta. Megszórom őrölt chilivel, sóval, borssal, őrölt köménnyel. Adok hozzá 3-4 gerezd zúzott fokhagymát, 1-2 dl száraz vörösbort, 2 doboz aprított paradicsomot és pár kanál paradicsompürét. Fedő alatt, lassú tűzön főzöm 20 percet. Hozzáadom a babot (általában többfélét is használok, de most a korábban említettek miatt egyféle bab került a chilimbe), a kukoricát és összeforralom. Tálalásnál friss házi tejföl, cheddar sajt és jalapeno paprika kerül a tetejére.

Hozzávalók 4 személyre
50 dkg marhahús darálva
3 doboz vörösbab
2 doboz kukorica
1 nagy fej vöröshagyma
fokhagyma
aprított paradicsom
paradicsom püré
vörösbor
olívaolaj
fűszerek
tejföl
cheddar sajt
jalapeno

Epres, vörösboros mini savarinok Anyák napjára

Eredetileg normál méretű savarint szerettem volna sütni anyák napjára Édeanyámnak, de ember lánya tervez...,. Anyu hirtelen fogyókúrába kezdett, a koszorú formámat pedig elnyelte a föld. Már az is eszembe ötlött, hogy csak álmodtam, hogy van nekem olyan :)
Pár hónapja a LIDL-ben vettem olyan szilikon formát, amiben 6 pici koszorú féleséget lehet sütni. Igaz a széle cakkos, de ez már igazán nem érdekelt. Anyu pedig majd nézegeti addig is, míg meg nem sütöm Neki újra.

Biztos ami biztos kivajaztam a formát és megszórtam liszttel is. Az élesztőt felfuttattam a tejben pici cukorral. A lisztet egy nagy tálba tettem és a közepébe öntöttem az élesztős tejet. Belesöprögettem némi lisztet és úgy hagytam 15 percig. Közben a tojásokat habosra kevertem a cukorral, 2 vaníliás cukorral, az olvasztott vajjal és egy csipet sóval.

Egy kis lábosban felforraltam 10 dkg cukrot, 1,5 dl édes vörösborral és fél dl vízzel. Beleszeleteltem még 15 deka epret és lassú tűzön főzögettem, végül botmixerrel egyneműsítettem.

Az időközben elkészült kovászba belefolyattam a tojásos vajas elegyet és fakanállal jól összedolgoztam. Pihentettem 30 percet, aztán beleöntöttem a formákba. Bekapcsoltam a sütőt és míg melegedett, a tésztám újra pihenhetett. Tűpróbáig sütöttem, ez kb. 15-20 percet jelentett. Míg sült felvertem a tejszínt egy vaníliás cukorral. Mikor picit kihűlt tányérra tettem, jól meglocsoltam a vörösboros epres öntettel, a közepére halmoztam némi tejszínhabot és körbe szórtam félbevágott eprekkel. Hmmm, szerintem mennyei lett, még ha nem is sok köze van az eredeti savarinhoz.

Hozzávalók: 12 darabhoz

tészta:

35 dkg finomliszt
5 dkg cukor
4 tojás
15 dkg vaj
2 vaníliás cukor
2 dkg élesztő
1,5 dl tej

öntet:
1,5 dl édes vörösbor
0,5 dl víz
10 dkg cukor
15 dkg eper

tálalás:
3 dl tejszín
50-60 dkg eper

Sajt egyszerűen, gyorsan, otthon

Valahogy úgy vagyok én a sajtokkal, mint Gombóc Artúr a csokoládéval. A mozzarellától a kvargli-ig jöhet bármi.
Nagyon finom, tartósítószer, adalékanyag mentes tejterméket, így sajtokat is lehet kapni, és ez itt az ingyen reklám helye: a Cserpes sajtműhely üzleteiben. A házi sajt készítéshez is innen kaptam ihletet.
Tamásom szüleinél olyan friss tejjel kapom a reggeli kávét, ami 5 perce még a tehénben volt. Ebből a tejből lehet igazán finom és sok sajtot, túrót készíteni, de bármilyen házi tej jó hozzá. A bolti tejutánzatokat viszont felejtsük el! Még a 3,6 % zsírtartalmút is felvizezik annyira, hogy alig lesz belőle valami.
Ma 3 liter házi tejből két 15 dekás sajtgömböcöt csináltam. Az egyiket szárított chilivel, a másikat sajthoz és túróhoz való fűszerkeverékkel ízesítettem. Frissen még kenhető állagú, de ami megmaradt holnapra, az már szépen szeletelhető lesz.
A tejet óvatosan felforraltam, vagyis mikor már kezdett forrni, akkor takarékon főztem még pár percig. Tettem bele sót ( igazság szerint sose mértem még ki mennyit használok, leginkább kóstolással döntöm el, a lényeg, hogy kellemesen sós legyen ),a fűszereket ( a mennyiség itt szemre megy, de akár el is hagyható és készíthetünk natúr sajtot is ) és 1 dl 10%-os ecetet. Ettől nem savanykás lesz, hanem kicsapódik és szétválik savóra és fehérjére. Egy szűrőt kibélelek pelenkával (gézzel, sűrű szövésű konyharuhával) és óvatosan beleöntöm keveréket. Fakanállal megnyomkodom és hagyom lecsepegni. Mikor már kezelhető hőmérsékletűre hűlt, akkor szorosan összetekerem a pelenkát, vagyis jól kicsavarom a sajtgömböcöt. Ha még formázni szeretném, akkor folpackba teszem, alakítgatom és beteszem a hűtőbe. Csináltam már friss snidlinggel, apróra vágott lilahagymával és pritamin paprikával is, ezek a nedvességtől inkább kenhetőek, mint szelhetőek lettek.

Hozzávalók

3l házi tej
1 dl ecet
só
fűszerek